Tatár pusztítások

1654-tő l kezdve, amikor kitö rt az orosz-lengyel há ború, a Krí mi Ká n­sá g szö vetsé gese volt Lengyelorszá g­nak. A lengyel kormá ny az elve­szí tett ukrá n terü letek visszaszerzé se é rdeké ben megengedte a tatá roknak, hogy kiraboljá k az ukrá n fö ldek la­kossá gá t. A tá madá sok tö bb mint 10 é ven á t folytató dtak. A XVII. szá zad kö zepé n, amikor Petro Dorosenkó t vá lasztottá k meg hetmannak (1665), a helyzet né mileg megvá ltozott. Ugyanekkor lett Tö rö korszá gban Adil-Girej a szultá n, akinek szö vetsé get kellett kö tnie a moszkvai á llammal Len­gyelorszá g ellen.

P. Dorosenko abban a tö rek­vé sé ben, hogy az ukrá n terü leteket felszabadí tsa mindenfé le idegen ura­lom aló l, Tö rö korszá g é s a Krí mi Ká nsá g segí tsé gé re tá maszkodott. Á m a segí tsé gé rt nagy á rat kellett fizetni, mert má r B. Hmelnickij ó ta ezek a szö vetsé gesek folyamatosan fosztogattá k az ukrá n vá rosokat é s falvakat, a lakossá got rabsá gba hur­coltá k. Amikor 1666 tavaszá n a moszkvai á llam é s Lengyelorszá g tá rgyalni kezdett a bé ké rő l (melynek eredmé nyeké ppen felosztottá k egy­má s kö zö tt Ukrajná t), P. Dorosenko szö vetsé gben a tatá rokkal Braclav mellett megsemmisí tő csapá st mé rt a lengyel seregre. A kö vetkező é v­ben P. Dorosenko hetman 24 ezer kozá k é s né há ny ezer tatá r é lé n be­kerí tette a lengyel hadsereget a ga­lí ciai Pidhajci alatt. A zaporizzsjaiak Ivá n Szirko kisata-má n vezeté sé vel megtá madtá k Perekopot, miutá n a tatá rok kü lö nbé ké t kö tö ttek a lengyelekkel. P. Dorosen­ko elismerte Lengyelorszá g fennha­tó sá gá t.

1672-ben Tö rö korszá g szö vetsé g­ben P. Dorosenkó val há ború t folyta­tott Lengyelorszá g ellen. A bucsai szerző dé s (1672) é rtelmé ben Len­gyelorszá g lemondott Podó liá ró l é s Galí cia egy ré szé rő l. E terü letek tö ­rö k tartomá nnyá vá ltak. A jobbparti fö ldek tö bbi ré sze a hetman vezeté se alatt á lló kozá k Ukrajná hoz tarto­zott, é s tö rö k protektorá tus alattvolt

Ugyanekkor ejtetté k foglyul a tö ­rö kö k Umany alatt Jurij Hmelnickijt, a Krí men á t Sztambulba vitté k, ahol az egyik kolostorban szerzetes lett.

1676-ban I. Szamojlovics, a Bal­parti Ukrajna hetmanja serege é lé n á tkelt a Dnyeperen a Jobbpartra. P. Dorosenko, aki kiá brá ndult volt az Ukrajna felszabadí tá sá ra é s egye­sí té sé re való pró bá lkozá sainak siker­telensé ge miatt, I. Szamojlovics ja­vá ra lemondott a hetmansá gró l. Tö ­rö korszá g azonban megakadá lyozta, hogy Ukrajna ké t ré sze I. Szamoj­lovics hatalma alatt egyesü ljö n.